Élethelyzeteinket pillanatról pillanatra éljük meg. Ennek során jelentést alkotunk, így születik meg bennünk a szubjektív tapasztalat, amely szavak által nyer értelmet, az az átélt élményre adott reakciónk pedig cselekedetben nyilvánul meg. A jelentésalkotás egy titokzatos és sokrétű folyamat, melynek során rendszerek sokasága együttesen alkotja a tapasztalatot és a jövőre vonatkozó elvárásokat.

 

A legkönnyebben értelmezhető jelentésközvetítő rendszerek a nyelv, a szimbólumok és az absztrakciók. A testi, fiziológiai, viselkedési és érzelmi struktúrákból, folyamatokból sokkal nehezebb koncepciót alkotni, nehezebb szavakba önteni azokat. Ezek az implicit üzenetek és összefüggések többnyire elkerülik a figyelmünket, így velük együtt elkerüljük annak lehetőségét is, hogy a az egyes élethelyzetekhez élethelyzetekhez társított koncepcióinkat és elvárásainkat megújítsuk, és másképp cselekedjünk a változás érdekében.

 

Ha megtanuljuk a figyelmünket a testérzeteinkre összpontosítani, akkor kódolhatjuk annak implicit üzeneteit, és jobban megérthetjük a működésünket bizonyos élethelyzetekben, így mélyebb önismeretre tehetünk szert.

 

Ezen testtudatosság - amit hívhatunk zsigeri helyzetmegértésnek is - képessége minden emberben megvan, ami segíthet feltérképezni a helyzetünket, követni a testi reakcióinkat, beazonosítani a lelkiállapotunkat és biztos iránytűként vezethet minket vissza a testi-lelki egyensúlyi állapotunkba, ha abból kibillennénk.

 

A testorientált gyakorlatok alkalmazása által a láthatatlan testi reakciók figyelmet kaphatnak, lehetőséget adva arra, hogy a belső állapotunkat mélyebben megvizsgálhassuk, és feltérképezzük jelentésüket.

 

A kliens az aznapi munkahelyen történt konfliktusáról beszélt a tanácsadáson. A kliens azért vágott bele az intenzív munkába, mert a munkahelyén megélt stressz - idézem- "tönkretette az életét", és nem találta a kiutat a kóros helyzetből:

 

„A munkahelyemen a felettesem mindig megmondja, hogy mit hogyan kell csinálnom, soha nem jó számára, amit csináltam. Már csak attól is, hogy felidézem az arcát, erős nyomást érzek a mellkasomon. Olyan, mintha egy dió nagyságú kő lenne ott, ami feszít. Kitapintottam, pont itt… Ismerős ez az állapot, mindig ezt érzem, amikor a családommal vagyok, mert állandóan gúnyolnak és kritizálnak. Emlékszem, ez így volt a gyerekkoromban is… Amit megélek ebben az állapotban: szégyen, szorongás, tehetetlenség.” Ezen a ponton kibontakozott a tehetetlenség állapotának jelentése.

“Vajon mit tehetnék, hogy enyhüljön ez az érzés? Az jön, hogy húzzam ki magam, és lélegezzek mélyen.” A testtartás megváltoztatása és a tudatos légzés hatására enyhül a szorongás, elkezd átmelegedni a test, elernyednek az izmok, és a nyugalom érzése járja át. Sikerült állapotot váltania.

Ezt követően jöhet a tervezés: „vajon hogyan alkalmazhatnám ezt a pozitív megerősítő élményt a mindennapjaimban annak érdekében, hogy ne billenjek ki az egyensúlyomból hasonló helyzetekben?”

​

​

 Széttöredezett és bizonytalan mindennapjainkban a „túlélésért folytatott küzdelem” leköti minden figyelmünket, és ösztönösen hajtja a cselekedeteinket. A tudatos belső figyelmet ritkán gyakoroljuk a hétköznapi viselkedésünkben. A bizonytalanságból eredően az emberek többsége tudattalanul elkerüli azokat a helyzeteket, amikor fókuszát önmagára kellene irányítania, menekül a viselkedésének és érzéseinek tudatosítása elől. Ezért figyelmét görcsösen kifelé összpontosítja, és folyamatosan az elterelő impulzusokat hajszolja. Így tereli el figyelmét arról, ami VAN, és ezzel a mentalitással elkerüli a probléma megoldásának lehetőségét is egyben.

 

 

 

 „… a mindennapi tudat és az élményvilág a mai emberben meglehetősen beszűkült, szűk társadalmi sémákat követ. Nemcsak a belső figyelem gyakorlata csökevényesedik el, hanem a tudatot torzítja a szűken értelmezett racionalizmus, a szabályok, kötelezettségek és értékek abszolutizálása, a saját én hamis felfogása. Az emberi konfliktusok és problémák értelmezése összefonódik ezekkel a hibás vagy zavaros kategóriákkal, ezek lesznek a problémamegoldási kísérletek premisszái ; így azután nem csoda, hogy a megoldást nem sikerül megtalálni. Változnia kell a lelki beállítódásnak ahhoz, hogy újszerűen tudjuk átgondolni a dolgainkat, meg kell próbálnunk kilépni a szokott keretekből, ki kell tágítanunk a szemléletünket.” - Buda Béla

 

 

A testorientált technikákat alkalmazó intenzív mentálhigiénés munka egy mély, szisztematikus és aktív tanulási folyamat, mely során az ülésen a kliens ráláthat a belső dilemmájára és aktuális problémájának megoldási lehetőségére, megtanulhatja a testorientált gyakorlatokat a hétköznapjaiban alkalmazni a további elakadásaival való megküzdés érdekében, majd a rendszeres gyakorlás által huzalozódik elméjében az a testorientált szemlélet, amellyel könnyebben tud olvasni környezetének dinamikáiban és összefüggéseiben.

 

A testorientált aktiváló mentálhigiénés tanácsadás ajánlott azoknak, akik szeretnék mélyebben megismerni önmagukat, jobb közérzetre, harmonikusabb kapcsolatokra vágynak, vagy tudatosabban szeretnék megélni és alakítani mindennapjaikat.