A kiindulópont


“Kiszámíthatatlan”, “ijesztő” és “veszélyes” – beszélgetőtársaim gyakran használják e szavakat, amikor arra kérem őket, hogy egy szóban fejezzék ki, milyennek érzékelik a világukat maguk körül. A visszajelzések feszültsége azt érezteti, hogy egy felfokozott készenléti állapotban, szorongóan tekintünk a jövőnk felé. A félelem képi kivetüléseiben olyan események jelennek meg, mint éghajlatváltozás, túlnépesedés, erőforrásaink kiapadása, kizsákmányoló gazdaság, politikai, valamint morális krízis, háborúk, társadalmi leszakadás. Ezeknek a csapásoknak a tükrében nem csoda, hogy elveszítettük a bizalmunkat a jövőnkkel kapcsolatban. Többé már nem magától értetődő, hogy a civilizációnk túl fog-e élni, vagy hogy a bolygónk örökre otthont tud-e adni összetett életformánknak. Abban sem lehetünk biztosak, hogy az alapvető szükségleteink kielégítéséhez nélkülözhetetlen erőforrások rendelkezésünkre fognak-e állni. Ezen tapasztalatok formálják korunk pszichológiai valóságát. Ám mivel azt valljuk, hogy túlságosan lehangoló ilyen dolgokról beszélni, ezért nem veszünk tudomást róluk és érzéseinket, gondolatainkat magunkba fojtjuk. Néha a körülöttünk történő események hatására felbukkannak bennünk ezek az élmények, és ismét tudatában kerülünk létezésüknek, de nem beszélünk róluk. A legnagyobb veszélyt pedig pont a visszafojtott kommunikáció jelenti nem csak az egyén, de a közösség számára is, hiszen ezzel lemondunk a cselekvés jogáról, és egyben a változás lehetőségéről. A problémákra hangulatrombóként és negativitásként tekintünk. A pozitív élmények kollektív hajszolása szűkíti látókörünket és zárttá teszi a gondolkodásunkat. Mégis, hogyan leszünk képesek megbirkózni napjaink krízishelyzeteivel, ha nem vagyunk hajlandóak gondolkodni és beszélni azokról? A válságokból adódó tragédiák sorozatával való szembesülést ugyanis nem tudjuk elkerülni. Az ilyen pillanatokban aztán ott állunk lefagyva, és azt kérdezzük: “Vajon mikor fog már végre valaki tenni valamit?".


Pedig a helyes kérdés az lenne: „Vajon én mit tehetek azért, hogy …. ?”


Valahol itt kell kezdenünk: elfogadni azt a tényt, hogy a valóságunkban csupa olyan kilátástalan kihívással kell szembesülnünk, amelyek fájdalmasak és dermesztően hatnak, de képesnek kell lennünk megküzdeni a tehetetlenségünkkel ahhoz, hogy cselekedhessünk a változás érdekében. Szemléletemben ez a felismerés a kiindulópontja annak a tapasztalati utazásnak, amely megerősít minket és elmélyíti az életünket. Az utazás célja, hogy felszabadítsuk, megtestesítsük és cselekedeteink által kifejezésre juttassuk reményeinket.


Konfliktusod van a munkahelyeden?
Nem látod, hogyan oldhatnád meg?
A szakértőről
Gulbert Lili rendszergondolkodó, rendszerelvű tanácsadó és mediátor. Missziója, hogy munkájával egy békésebb világot építsen. Legyen szó konfliktusról akár egyének között, akár egy cégen belül, vagy különböző közösségek között, semleges és bizalmi partnerként arra törekszik, hogy segítsen újraépíteni a kapcsolatokat, újratervezni a folyamatokat, és harmonizálni az élet-, és munkakörnyezeteket, ezzel hozzájárulva ahhoz, hogy a világ egy jobb hely legyen.
  • LinkedIn
  • Instagram
  • Facebook
  • Twitter
Szeretnéd megismerni Lilit, és feltértképezni vele a konfliktushelyzeted, hogy megláthasd a lehetőségeid?

Gulbert Lili

Rendszergondolkodó,

Rendszerelvű tanácsadó és mediátor

Missziója, hogy munkájával egy békésebb világot építsen. Legyen szó konfliktusról akár egyének között, akár egy cégen belül, vagy különböző közösségek között, semleges és bizalmi partnerként arra törekszik, hogy segítsen újraépíteni a kapcsolatokat, újratervezni a folyamatokat, és harmonizálni az élet-, és munkakörnyezeteket, ezzel hozzájárulva ahhoz, hogy a világ egy jobb hely legyen.

© 2020 by Lili Gulbert. All rights reserved.     Terms      Privacy     Contact