A traumák a közhiedelem szerint olyan traumatikus („túl sok”, „túl gyors” vagy „túl hirtelen”) események következményei, mint a háborúk, természeti katasztrófák, balesetek, szexuális zaklatás vagy állatok okozta sérülések. Ám nemcsak sokkoló események hatására, hanem egészségtelen korai kötődő kapcsolataink eredményeként is traumatizálódhatunk. Ezt hívjuk fejlődési traumának. A bizonytalan kötődési kapcsolatok megfosztják a gyermeket a fiatal idegrendszer fejlődéséhez és virágzásához elengedhetetlen megfelelő fizikai, érzelmi, anyagi vagy lelki gondoskodástól. Ezen tapasztalat hiányában az idegrendszer felkészületlen marad a biztonságos kapcsolatokra. A belső biztonság megélése helyett a bizonytalanság állapota fogja meghatározni a kapcsolati sémáját, azaz a kapcsolódási mintáját önmagával, a testével, másokkal, a környezetével és a világgal. A kötődési mintázatunkat egy agyi kör határozza meg, így minden életterületünk kapcsolati rendszerét ez a minta hálózza be.
De az idegrendszerünk mindig kész a változásra. A neuroplaszticitásnak köszönhetően életünk során folyamatosan növekedhetünk és fejlődhetünk. Bármikor képesek lehetünk olyan élmények megélésére és minták létrehozására, amelyek szükségesek a biztonságos, örömteli és jelentős kapcsolatok kialakításához. Tudatosan formálhatjuk a „kapcsolati tudásunkat” a kapcsolataink minőségének fejlődése érdekében.
Az egészséges kapcsolatok egyik legfontosabb alapélménye a kötődés és a szeretet mély és következetes megélése. Ezt nem feltétlenül tapasztaljuk meg csupán azzal, hogy a szüleink felelős és önzetlen viselkedést mutatnak felénk. Ami ezen alapélmény megerősítéséhez szükséges: a zsigerileg átélt szeretet élménye. Ez a testi tapasztalat elengedhetetlen számunkra ahhoz, hogy el tudjunk merülni a biztonság és jóllét érzéseiben. Szükségünk van erre az alapélményre a stabil önértékelés, a belső biztonság és összekapcsoltság állapotának kialakulásához – egy olyan állapotéhoz, amely életünk során vezet bennünket. Érthető tehát, hogy ennek a tapasztalatnak a hiánya traumát okozhat.
Ha a mély kapcsolat és szeretet ilyen alapvető szükségletünk, miért nem adatik meg olyan sok ember számára?
Talán azért, mert vannak szülők:
- akik valóban szeretik gyermeküket, de az érzelmeik kifejezése kihívást jelent számukra, mert azt a saját gondozóiktól nem volt lehetőségük megtanulni. .
- akikben ott van a szeretet, de jelentős stresszt élnek meg az életükben, ami akadályozza őket abban, hogy megfelelő figyelmet és gondoskodást nyújtsanak. Ez gyakran előfordul az addikcióval vagy krónikus betegséggel küzdő családokban.
- akiknek saját fejlődési traumájuk miatt küzdelmes és nehéz a mély kapcsolatok kialakítása, és a szeretet kifejezése.
- akik szülők nélkül nőttek fel.
Az emlős biológiánk miatt társas lények vagyunk. A kapcsolódás és a szeretet olyan alapvető biológiai szükségletünk, ami túlmutat a szaporodás ösztönén. A Stanford Egyetem kutatói megalkották a társas agy fogalmát, mely szerint semmi sem motivál minket jobban, mint a vágy, hogy mások lássanak és szociálisan elismerjenek minket, hogy megéljük a pozitív törődést és mindenekelőtt a szeretetet. Már életünk első napjától kezdve a másik ember felé irányulunk. Annak, akivel nem törődnek elég jól a korai éveiben, azaz nem tapasztalhatja meg a biztonságot és bizalmat teremtő kötődést – amit a dopamin, az oxitocin és az endogén opioid ingerületátvivő anyagok együttműködése jellemez –, károsodhat a kapcsolódásra irányuló motivációs rendszere. Ez magasabb szorongás- és stresszkészséget eredményez, ami egészségügyi problémákhoz vezethet. Ebből is látszik, hogy nem egészséges az elszigeteltség és az állandósult konfliktusokkal teli környezet.
Egy másik neurobiológiai kritérium szintén társas-lény mivoltunkat bizonyítja: ez pedig a tükörneuronok rendszere, amely lehetővé teszi – nemcsak az embereknél, hanem sok más állatfajnál is –, hogy ösztönösen, kölcsönösen egymásra hangolódhassunk. A tükörneuron sejtek segítségével vagyunk képesek átérezni azt, amit a másik egyén átél. Így tudnak ragályosak lenni az érzelmek és hangulatok. Ezt a biológiai működést fedi az „együttérzés” kifejezése. A tükörneuronokra ugyanaz igaz, mint a motivációs rendszerre- és biológiai stresszrendszerre: akkor működik optimálisan, ha a fogékony időszakunkban elegendő jó kötődő kapcsolati tapasztalatban volt részünk, és ha ezek a rendszerek a későbbi traumatikus élmények hatására nem károsodnak pszichésen vagy neurobiológiailag.
Tehát, a korai hiányos gondoskodás élményei biológiai ujjlenyomatot hagynak maguk után: megváltoztatják a későbbi környezeti ingerekre adott reakcióink mintázatát, vagyis azt, ahogyan kapcsolódunk. Ezek a mintázatok nehézségeket okozhatnak kapcsolatainkban. De – ahogy a korai negatív kapcsolatok esetében is – a neuroplaszticitásnak hála, ezek a mintázatok formálhatóak: a később szerzett jó társas-élmények leképződnek és elraktározódnak, valamint a leghatásosabb „szerek” a lelki és testi stressz ellen. A minőségi interperszonális kapcsolatok jelentik azt a közeget, amelyben a lelki életünk zajlik, és amelyben megőrizhetjük a testi egészségünket. Ahol csökken az emberi kapcsolatok mennyisége, és romlik a minőségük, ott nő a betegségek kockázata.
Napjaink világa terhelt, széttöredezett, és az elmagányosodás jellemzi, ezért a túlélésünk szempontjából fontos, hogy tudatában legyünk a szoros és kölcsönös kapcsolatok jelentőségének, és aktívan tegyünk is azokért. Mély emberi kapcsolatok hiányában, tartósan fennálló társas elszigeteltség és kirekesztettség esetén elveszíthetjük a motivációnkat, hogy kapcsolódjunk és éljünk, ezért életünk értelmetlennek tűnhet és romolhat az egészségi állapotunk. Mindez növeli annak az esélyét, hogy rövidebb ideig éljünk.
Egyre nagyobb teret nyer a köztudatban az a tudományos tény, hogy egészségünk szempontjából nagy jelentősége van a biztonságos és szeretetteli kapcsolatoknak, ennek ellenére egyre többen választják meggyőződésüknek, hogy nekik jó egyedül vagy majdnem egyedül. Vannak, akik azt is el merik hinni, hogy így jobban járnak. Vannak, akik felületes kapcsolatok hálójában élnek, de csak ritkán osztják meg a legbelsőbb érzéseiket. Erre kiváltképp hajlamosak a férfiak a rájuk erőltetett sztereotípiák miatt. Ez sok fájdalmat okoz nekik, amelyet el kell nyomniuk magukban.
A kötődő kapcsolatok miatti fájdalom képes falakat építeni az egyének köré, és a „jobb egyedül" típusú hiedelmeket erősíti, így az egyén beéri a kapcsolatok morzsáival. A fájdalmas élmények feloldhatatlan ellentmondást alakíthatnak ki bennünk: vágyunk a mély kapcsolatra, de tudattalanul mindent megteszünk azért, hogy elkerüljük azt. Túlélési mechanizmusaink arra ösztönöznek minket, hogy kerüljük a közeli kapcsolat lehetőségét, mert az sebezhetővé tesz. Az elkerülő mintákat megerősíti a döntés, hogy inkább az egyedüllét és magány biztonságát választjuk. Többek közt ezen korlátozó meggyőződéssel képes az ember elnyomni a mély és szeretetteljes kapcsolatok iránti ösztönös törekvését. A társas logika mentén több és felületes kapcsolati interakcióval próbálja kielégíteni kapcsolati igényét, és amint „túl közelivé” válik egy kapcsolat, elkerüli azt.
Még a legelkerülőbbek is közülünk mélyen vágynak az önmagukon kívüli kapcsolatokra, még akkor is, ha feladják annak lehetőségét (vagy nincsenek jelen a kapcsolataikban). – Jeremy McAllister
Ez a vágy ott van a látszólag áthatolhatatlan védelmi falak mögött.
Azok, akik elkerülő stratégiák mentén alakítják a társas életüket, gyakran valamilyen függő szokást (pl., munka, szex, különféle hangulatmódosító szerek, vagy edzés) alakítanak ki, hogy el tudják viselni az ezzel járó érzéseket. Ezek maladaptív megküzdési stratégiaként épülnek be a működésébe.
Vizsgáld meg a kapcsolati tapasztalataidat: próbálj meg visszaemlékezni arra, amikor valaki úgy érintett meg téged, hogy az mindkettőtöket kellemes érzéssel töltött el. Ha nem tudsz ilyen emléket felidézni, de szereted az állatokat, gondolj arra, amikor legutóbb egy kisállat megérintett téged, vagy más módon fejezte ki szeretetét. Vagy elevenítsd fel az örömöt, amelyet akkor éreztél, amikor segítettél egy embertársadnak, vagy kedvesen fordultál felé, ő pedig hálás, ragyogó szemekkel nézett rád.
Reflektálj ezekre a kapcsolati élményekre, és figyelj a hangulatod, energiád és fizikai állapotod legapróbb változásaira. Hogyan reagál a tested ezekre a pozitívan megerősítő tapasztalatokra? Ez a gyakorlat segíthet megérteni a pozitív kapcsolatok általános jóllétedre gyakorolt hatását. Sőt, akár meg is erősíthet a döntés meghozatalában, hogy a jól-léted érdekében mostantól a pozitív kapcsolati élményekre összpontosítod a figyelmed.
A kapcsolataink ápolása érdekében tett legapróbb lépések is jelentős változást idézhetnek elő az állapotunkban és az életünkben. A kapcsolati fókuszú munkát kezdheted azzal, hogy igyekszel kifejezni a háládat, megpróbálsz mélyen hallgatni másokat, vagy egyre többször veszel részt olyan tevékenységekben, amelyek az öröm, eredményesség és teljesség érzését váltják ki belőled. Csatlakozhatsz klubokhoz, önkénteskedhetsz, vagy részt vehetsz különböző lokális társadalmi eseményeken, hogy új embereket ismerhess meg, és tudatosan fejleszthesd a kapcsolati tudásod. Minden kapcsolat egy lehetőség arra, hogy formáld a „társas agyad”.
Ha valamiért nem vagy képes megtenni ezeket az apró lépéseket, nehezen tudsz kapcsolódni másokkal, vagy folyamatosan magányosnak és üresnek érzed magad, akkor lehet, hogy érdemes egy segítő szakember támogatását kérned. A segítői kapcsolat biztonságos kapcsolati tere lehetőséget teremthet arra, hogy feldolgozd a kötődési sebeid fájdalmát (ebben a pszichoterápia módszere tud segíteni), majd letéve terheidet tudatosan formáld a kötődési sémád annak érdekében, hogy megtanulj egészségesebb kapcsolatokat építeni. A kapcsolati fókuszú és testorientált mentálhigiénés foglalkozásaimmal ebben szeretnék segíteni. Míg a pszichoterápia elsődlegesen a negatív élmények feldolgozására, addig a mentálhigiénés gyakorlat a pozitív megerősítő élmények fokozására fókuszál. Mind a kettőre szükség van ahhoz, hogy meghaladhassuk a fájdalmas múltunkat, és elmozdulhassunk egy örömtelibb, eredményesebb és jelentésteljesebb élet irányába.
Emlékezz, a mély és szeretetteli kapcsolat alapvető biológiai szükségletünk, így minden apró lépéssel, amelyet aktívan és tudatosan ezen igényed kielégítésének érdekében teszel, erősíted az általános jólléted.
Fontos: Lehet, hogy ez a cikk intenzív ellenállást váltott ki belőled, de ne hagyd, hogy magával ragadjon. Pont ezt az ellenállásodat kell megtanulnod uralni ahhoz, hogy elég stabilan nézhess a kapcsolataidra és dolgozhass rajtuk.
Irodalomjegyzék
Bauer, J. (2010). Miért érzem azt, amit te? Budapest: Ursus Libris.
Bauer, J. (2011). A testünk nem felejt. Budapest: Ursus Libris.
Bauer, J. (2012). Az együttműködő ember. Budapest: Ursus Libris.
Comments