Why We're Great >
Szemlélet és módszer
Ha körbenézel, és nem tapasztalsz semmilyen problémát a világodban, akkor ez az oldal nem neked szól.
Ha viszont olyan jelenségeket észlelsz, amelyek negatívan hatnak a közérzetedre, akkor tarts velem, és vizsgáljuk meg azok rendszerét aszerint, vajon hogyan jöttek létre.
Akár globális léptékű, mély, depresszív kérdésekről, a társadalmunk drámájáról vagy személyes életünk kilátástalan helyzeteiről legyen szó, mindezek a krízisek azoknak a romboló ösztönöknek az eredményei, amelyek itt élnek bennünk, emberekben, és amelyeket tudattalanul működtetünk személyes és kollektív élettereinkben. Ezeknek a hajtóereje azok a testünkben ragadt traumák, amiket a múltunkban átéltünk egyénként, közösségként, a társadalom vagy az emberiség szintjén.
A trauma hatására az élet önmaga ellen fordul, és lerombolja saját életfenntartó rendszerét, annak kapcsolatait. Így kimondhatjuk: kríziseink – kiélezett destruktív konfliktusaink és megkövesedett problémáink – nem másról szólnak, mint a létezésünk megtört kapcsolatairól:
-
a testünkkel való megtört kapcsolatunkról;
-
az életerővel való megtört kapcsolatunkról;
-
az önmagunkkal való megtört kapcsolatunkról;
-
a valóságunkkal való megtört kapcsolatunkról;
-
a másokkal való megtört kapcsolatunkról;
-
a természettel való megtört kapcsolatunkról;
-
a jövőnkkel való megtört kapcsolatunkról.
Rendszergondolkodói munkámmal abban segítem a megújulni és újítani vágyó egyéneket és közösségeket, hogy regenerálják életük ezen megtört kapcsolatait, és ezzel pozitív rendszerszintű változást generáljanak világuk személyes, közösségi és tágabb dimenzióiban.
A rendszerszemlélet
A munkámat meghatározó rendszerszemlélet mentén azt vizsgáljuk, hogy világunk, amit megélünk, és az élet-tereink, amiben élünk, élő rendszerei hogyan működnek:
-
hogyan tartják fenn magukat,
-
hogyan fejlődnek,
-
hogyan változnak.
Az élő rendszerek sajátossága, hogy nyitottak, rendelkeznek az élet azon tulajdonságával, hogy önszerveződőek, és kölcsönhatásban állnak a környezetükkel. Ezen interakciók az energia-, és információ áramlás által jönnek létre.
Élő rendszernek tekinthető egy egyszerű sejt, egy ember, egy közösség, vagy egy globális gazdasági szervezet is, ami nemzetek felett áll, illetve az emberiség és a Föld maga. Bármelyikről is legyen szó, összetettségétől függetlenül, ugyanazon túlélési-, és fennmaradási folyamatok jellemzik őket.
Ezen folyamatok egy része az energiaszabályozásért felelősek, más alrendszerek folyamatai pedig az információ szabályozását látják el. Néhány alrendszer, és a folyamatai mindkettőért felelősek.
Az élet tehát ezen folyamatok összessége. Az élőrendszerek alapvető tulajdonsága, hogy az egyensúlyra törekednek, de ha az energia és információ áramlása elakad, a kapcsolatok megtörnek, és ekkor az élet is elakad, a szervezet pedig hanyatlásnak indul. Legyen szó akár egy városszövetről, egy üzleti szervezetről, egy párkapcsolatról, vagy akár a testünkről, ha a rendszerükben ezek a folyamatok blokkolva vannak, akkor az élet természetes adaptív körforgása a rendszeren belül megreked, így az nem képes regenerálni, azaz megújítani önmagát, ami az alapja a fenntartható fejlődésnek.
Az élő rendszerek a nyitottságuk, és önszerveződő képességük által úgy tudják fenntartani energiaszintjüket, hogy integrálódnak a környezetükbe, és az így létrejött kölcsönös kapcsolódások biztosítják az energia és információ oda-vissza történő harmonikus áramlását.
Így tehát ha egy rendszer működését a megrekedtség vagy káosz, esetleg mindkettő jellemzi, akkor az élő rendszerek logikáját követve a cél az, hogy rálássunk, megértsük, és feloldjuk azon gócokat - mind az energia-, mind az információáramlás szintjén-, amik akadályozzák a rendszer egészét alkotó egységek közötti kölcsönös kapcsolódást, azaz az összekapcsoltság állapotának létrejöttét.
Rendszerelvű munkám során azt tanítom elakadt helyzetben lévő, és megújulni, valamint újítani vágyó egyéneknek és közösségeknek, hogyan használhatják a rendszerszemléletet úgy, hogy képesek legyenek:
-
modellezni komplex világuk narratívájának rendszerét- azt amit másoknak és maguknak mesélnek önmaguk és világuk kapcsolatáról -, és rálátni annak megtört kapcsolataira
-
megérteni a megtört kapcsolatok mögött meghúzódó mintákat
-
ráérezni arra, amit képviselnek ezen romboló folyamatokban
-
újrakapcsolódni és újra kapcsolni
-
tudatosan szabályozni azt, ahogy jelen vannak, és cselekednek
-
ráhangolódni a feltörekvő jövő lehetőségeire
-
megtestesíteni és megfogalmazni az új perspektívájukat a világról
-
aktiválni erőforrásaikat és képességeiket
-
megtervezni és szisztematikusan fejleszteni életük folyamatait, aktivitás-rendszerét
-
kölcsönösen kapcsolódni a környezettel, azaz befogadni, feldolgozni és megosztani.
Mindezt tesszük azért, hogy jól legyünk, és úgy éljünk, hogy egy jobb világot építsünk, együtt.
A tematikus rendszerelvű fejlesztések során párbeszédes, vizuális, modellező, elemző, testközpontú és olykor művészeti módszerek alkalmazásával segítem az egyéneket és közösségeket egy egészségesebb, örömtelibb és harmonikusabb életkoncepció megtervezésében, ami teret biztosít a folyamatos megújulásnak és újításnak.
A rendszergondolkodás fejlesztése segít szélesebbre tárni elménk ablakát a világunkra, és azért, hogy nyitva tudjuk tartani azt bénító, nehéz vagy küzdelmes élethelyzetekben is a bioszisztemikus testmunkával eddzük testünk és elménk kapcsolatát úgy, hogy bármely körülmények között fenntudjuk tartani integráltságunkat, tudatosságunkat és aktivitásunkat.
A rendszergondolkodás fejlesztésének módszere:
a rendszerelvű facilitáció
A rendszerelvű facilitáció fejlesztési tere úgy szolgál, mint egy gyakorlótér, melyben expresszív és testfókuszú metodikával, kölcsönös bizalmi kapcsolatban, a résztvevők különböző szerepekben érzékelhetnek és cselekedhetnek, így megtestesítve a jövő elképzelésének rendszerét. Ez a környezet a vágyott élet-tér prototípusa, amiben a résztvevő rendszerelvű kérdések által vezetett dialogikus, szomatikus és vizuális gyakorlatok és technikák által modellezheti és integrálhatja annak rendszerszintű - érzelmi, gondolati, cselekvési és interakciós - sorozatát. Az élő rendszerek logikája vezet minket a jövő élet-terének aktív alakítása során, egy olyan holisztikus paradigmát építve, melynek fókuszában a harmonikus emberi kapcsolati rendszerek kiépítése és fenntartása áll.
A folyamat kulcsszavai:
VITALITÁS, KÖLCSÖNÖSSÉG ÉS KEZDEMÉNYEZŐERŐ
Mi történik a gyakorlótérben?
-
A megfigyelés és tükrözés fejleszti az intuitív megértést és cselekvést.
-
Az érzelmi dinamikák és rendszerszintű kapcsolódások (beszéd, cselekvés, jelentés, másokkal való kapcsolat) ösztönzésével és integrálásával új belső életkoncepció (elképzelés) jön létre a jövő vágyott környezetével, az eléréséhez szükséges cselekvéslánccal, nyelvi szimbólumaival, a végrehajtás testi érzeteivel és az érzelmi közeggel kapcsolatban.
-
A közös tapasztalati tanulás folyamatában megújul a cselekvési és interakciós készlet, igazodva az élet mint környezet összetett és folyamatos változásához.
-
A kísérletezés során felfedezve és tapasztalva a különböző érzelmi rezonanciamodelleket (jelentéstereket) fokozódik a beleérzőképesség és az érzelmi reakciókészség.
-
A lehetőségek tereinek szomatikus modellezése során az élettani, gondolati, cselekvési és emberi interakcióstílusok finomításával és az ezt követő értelmezéssel létrejöhet a logikaváltás, így újraalkotva a külvilág struktúráit, és formálva a résztvevők önmagukról alkotott elképzeléseit.
-
A cselekvésláncok mind a cselekvő állapotára, mind környezetére gyakorolt hatásainak szomatikus modellezésével fokozzuk a testközpontú tudatosságot.
-
A verbalizált gondolatok testi integrációjával, a gesztusok által és ‘a firkálás művészetének’ gyakorlásával tudatosítjuk és tükrözzük az elképzeléseink jelentését, amivel másokban életre kelthetjük az elképzeléseink tükörképét, ezáltal létrehozva a kölcsönös megértést.
-
Az észlelt világunkat alkotó élő rendszerekhez fűződő cselekvési és interakciós tapasztalataink visszaadásával és leírásával fejlődik a beszéd, így a mélyen megértett környezet kifejeződése képes aktiválni a közös akciót a közösségünkben.
-
az új életrend(szer) cselekvési és interakciós modelljeinek begyakorlása és a megvalósítási stratégiája segíti a résztvevőket abban, hogy megélve az életükben elfoglalt funkcionális helyüket, aktívan és szisztematikusan alakítsák át életük környezetét, beépítve a jövőhöz kapcsolódó pozitív elképzeléseiket, az új kapcsolati perspektívákat, az építő cselekvéssorozatokat, és a harmonikus, az életet támogató fizikai környezetet.