A testtudatosság fogalma és fejlesztésének módszerei
A testtudati technikán alapuló módszerek alkalmazási lehetőségei világszerte sok kutatást és módszertant ihlettek. Valamennyi testtudati technikán alapuló, testtudatosságot fejlesztő módszer lényege, hogy lehetőséget biztosítson a test és tudat egységes működésének megtapasztalására. Az, hogy milyen eszközökkel és milyen mértékben érik el az egység tudatállapotát, különböző. Egyes technikákban a mozdulatlanság (pl. ülő vagy fekvő helyzetben történő meditációs vagy relaxációs technikák), másokban éppen a folyamatos mozgásban lévő test és tudat (pl. tai chi) segíti az elmélyülést. Léteznek szuggesztióval (pl. hipnózis) és önszuggesztióval (pl. autogén tréning) dolgozó technikák.
Abban is eltérnek a módszerek, hogy milyen céllal gyakorolják azokat. Van, amikor a testre irányuló figyelem, a fókuszálás és a koncentrálás a cél (pl. mindfulness), más gyakorlatok esetében bizonyos testi vagy mentális folyamatok megváltoztatása (pl. autogén tréning). A nyugati kultúrákban egyes technikákat elsősorban egészségmegőrző céllal alkalmaznak, a fizikai erőnlét, a hajlékonyság vagy a lelki egyensúly megőrzésére (pl. jóga), másokat pedig a betegséggel való megküzdésre, mentálhigiénés vagy pszichoterápiás céllal (pl. mozgás- és táncterápia). Régen katonai célokra is fejlesztettek ki testtudati módszereket, amelyeket ma már többnyire csak az egészség erősítésére használnak (pl. tai chi). Valamint egyes megközelítések célja, hogy a testgyakorlatokkal a különböző tudatállapotok uralásának képességét fejlesszék (pl. jóga bizonyos típusai).
Ebben a sokféle módszerben a testtudatosság (body-awareness) a közös pont, mely szűkebb értelemben a test belsejéből származó érzetekre való odafigyelést és ezek tudatosságát, valamint a testi folyamatokban bekövetkező változások észrevételét jelenti. A testi tudatosság fogalmának tágabb definíciói is léteznek. Ezek az érzelmekhez kapcsolódó testi folyamatok észlelését, az érzelmi tudatosságot, és más magasabb kognitív folyamatokat is magukba foglalnak, illetve léteznek olyanok is, amelyek az exteroceptív oldalát is figyelembe veszik, koncepciójukba pedig a testről a vizuális csatornákon érkező információkat – azaz a testképet – is integrálják.
A testtudatosság fogalmát tovább árnyalja az angol nyelvben használt „body consciousness” és „body awareness” kifejezések jelentésének árnyalt különbsége. A személyiségpszichológia a tudatosítás mint állapot (awareness) és a tudatosság mint vonás (consciousness) megkülönböztetéssel választja szét a fogalmat: eszerint a magasabb éntudatossággal bírók figyelme gyakrabban fordul befelé, azaz gyakrabban vannak a személyes éntudatosítás állapotában.
A gyakran elme-test megközelítéseknek (mind-body approaches) is nevezett testtudatosságot fejlesztő módszereket (jóga, tai chi, testorientált pszichoterápiák »Body-Oriented Psychotherapy«, testtudatosság terápia »Body Awareness Therapy«, mindfulness alapú terápiák, meditáció, Feldenkrais-, Alexander-módszer vagy légzésterápia) vizsgáló kvalitatív elemzések több közös jellemzőre is rámutattak. Valamennyi módszerben fontos szerepe van a légzéssel való munkának, a gyakorlásnak és ismétlésnek, a testérzetek beazonosításának és megkülönböztetésének, valamint a testben, gondolatokban és az érzelmekben bekövetkező változások követésének.
Mindegyik megközelítésben kiemelt figyelmet kapott a test-elme integrációja, mint cél. Valamint, hogy a testtudatosság elválaszthatatlan, tehát kapcsolódik a szelftudatossághoz (embodied self-awareness), ami a környezettel való interakció során mutatkozik meg. A testesült szelftudatosság velünk született hajlamunk, mely a fejlődésünk során sérülhet, helyrehozatala pedig testtudati megközelítésekkel lehetséges. A testtudati megközelítésekben fellelt közös elemek segítik az elme, a test és a környezet, azaz a jelenbéli élethelyzet integrálását.
A testtudati technikán alapuló módszereket a szakirodalom két nagy csoportban vizsgálja aszerint, hogy aktív testmozgás közben, különböző helyzetekben történik a testi érzetek tudatosítása (pl. jóga, mozgás- és táncterápia, tai chi), vagy egy passzív, mozdulatlan állapotban (pl. meditáció, mindfulness, relaxáció vagy autogén tréning). Az első esetben a figyelem egyszerre irányul befelé, a mozgás közben átélt testi érzetekre, valamint kifelé, a fizikai és a társas környezettel való kapcsolódásra, és az ezekből származó testi érzetekre. A passzív technikákban a figyelem fokozatosan mindinkább befelé, a test belseje felé irányul.
Az aktív és passzív technikák megkülönböztetése nem mindig egyszerű. Mint a tradicionális testtudati megközelítések többségében, a passzív és az aktív módszerek komplex rendszert alkotnak, különböző hatásmechanizmusuk kölcsönösen erősítik egymást, mégis más képességeket fejlesztenek.
Irodalomjegyzék:
Korbai, H., Hoppál, D., Vermes, K., Ehmann, B. (2019): Body-Mind Approaches in Therapeutic and other Helping Relationships - Experiences of a Training Program. Alkalmazott pszichológia, in press.
Mehling, W. E.,V. Gopisetty, J. Daubenmier, C. J. Price, F. M. Hecht, and A. Stewart. (2009). Body awareness: construct and self-report measures.
Mehling et al. (2011). Body Awareness: a phenomenological inquiry into the common ground of mind-body therapies. Philosophy, Ethics, and Humanities in Medicine 2011, 6:6. http://www.peh-med.com/content/6/1/6