A szomatikus erőforrások a testben rejtőznek. Ezek azok a fizikai funkciók, képességek és cselekvések, amelyek testi szinten a jól-lét és kompetencia érzését eredményezik, valamint pozitívan megerősítenek minket. Több ezer szomatikus erőforrás létezik az alapvető fiziológiai funkcióktól (például emésztés, véráramlás) az érzékszervi (például látás, hallás, ízlelés, tapintás, szaglás) és a mozgási képességeken át (például, hogy képesek vagyunk járni, fogni, futni, tolni) az önszabályozás adottságáig (például földelés, önnyugtatás) és a kreatív aktivitásokig (például táncolás, testedzés). A testorientált munka – a testérzetekre, érzékszervekre, gesztusokra, mozgásra és fizikai aktivitásokra irányuló gyakorlat – közvetlenül erősítheti a jól-létünket, mivel a testünk mozgása elválaszthatatlanul kapcsolódik az érzelmeinkkel, a hiedelmeinkkel és az önbizalmunkkal. 

 

A szomatikus erőforrások nagyon egyediek; az adott helyzetben, az adott igényeidre fejlesztjük őket. Ami erőforrás lehet az egyik embernek, az lehet, hogy pont ellenkezőleg hathat a másikra. Például, valaki attól érzi jobban magát, ha mozdulatlan – megerősítő szomatikus erőforrás lehet a csendes és mozdulatlan pozíció, ami megteremti számára a belső biztonságérzetét –, míg más attól, ha mozdul – a séta, tánc vagy a sportolás járulhat hozzá az egyensúlyi állapotához. Különféle testhelyzetekkel, mozdulatokkal, gesztusokkal és aktivitásokkal való kísérletezés során felfedezhetjük, mitől érezzük jobban magunkat. Honnan tudod felismerni, hogy valami működik? Ha egy mozdulat (például nyújtózkodás) vagy aktivitás (például cross-fit edzés) úgy szabályozza az arousalgörbédet, hogy az a tolerancia-ablakodon belül kerül, vagy csak egyszerűen jobban érzed magad tőle, akkor az erőforrás. Ha nem így hat ránk, akkor és abban a helyzetben nem tud erőforrásként szolgálni, de van más, ami igen. Csak fel kell fedeznünk őket a testünkre hallgatva, tudatosan.

​

 

 

A már használt szomatikus erőforrások felfedezése

 

Gyermekként ösztönösen fejlesztünk ki szomatikus erőforrásokat. Ilyen például, amikor egy gyermek dülöngélve ringatja magát ahelyett, hogy az anyjánál keresne vigaszt, vagy amikor jó magasra feldobálja a labdát, és az elkapására fókuszál, vagy amikor összedörzsöli a lábait felelés közben. Ezeknek a szomatikus szokásoknak a célja a szabályozás: önnyugtatás, hogy elkerülje az elutasítást, összpontosítás, hogy harmonizálja az idegrendszert, mozgás, hogy csillapítsa a szorongását. Mindezeket anélkül alkalmazzák a gyerekek, hogy tudatosítanák, ezek szomatikus erőforrások.

 

Felnőttként is megvannak azok az intuitív szomatikus szokásaink, amelyek megnyugtatnak és feltöltenek minket – például sétálás, nyújtás vagy a nyakunk masszírozása. Anélkül csináljuk ezeket, hogy tudatosítanánk, szomatikus erőforrások. A szomatikus erőforráskészletünk fejlesztésének első lépése lehet a mér használtak beazonosítása, azaz tudatosítjuk, hogy bizonyos helyzetekben mely testtartások, gesztusok, mozgások és aktivitások vannak ránk jó hatással. A kulcsszó a megfigyelés: tudatosan arra irányítjuk a figyelmünket, hogy egy-egy mozdulat vagy aktivitás hogyan hat a fiziológiai állapotunkra.

 

Azzal, hogy tudatosítjuk ezeket a természetes erőforrásainkat, erősítjük a bizalmunkat a testünk bölcsességében, és nyitottabbá válunk az intuíciónk jelzéseire, hisz a testünk tudja, mit kellene tennünk azért, hogy megnyugodjunk és töltődjünk. Így szabályoz minket alulról felfelé. Van, aki bizonyos helyzetekben ösztönösen átöleli a testét, ezzel csillapítva a szorongását. Ha ezt sikerül tudatosítani, akkor tudatosan is alkalmazhatja ezt a szomatikus szokást olyan helyzetekben, amikor szorongás jeleit észleli magán. Így az a szomatikus erőforrás, ami korábban intuitívan segítette őt, most tudatosan alkalmazható a jól-lét megteremtésének érdekében.

​

 

 

A pozitív emlékek is adnak szomatikus erőforrásokat

 

Egy másik szomatikus erőforrás fejlesztési stratégia lehet, ha felelevenítünk olyan múltbéli élményeket, amikor nyugodtnak, kompetensnek – vagy más módon jól – éreztük magunkat, és tudatosan beazonosítjuk azokat a testi reakcióinkat, amelyeket az újra átélt tapasztalat vált ki belőlünk. Az egyik kliensem például fiatal felnőttként szeretett focizni. Ahogyan visszaemlékezett a focipályára, a góljaira, a csapattársak pozitív visszajelzéseire, lábai energikusak és erősebbek lettek, a gerince kiegyenesedett, és a légzése mélyült. Gerincének kiegyenesítése, a mélyebb légzés és lábizmainak megfeszítése, valamint erejüknek tudatosítása a „Képes vagyok rá!” állapot átélését erősítették benne. A beazonosított szomatikus erőforrásokat a beazonosítást követően tudatosan gyakorolta, akkor és addig, amíg szüksége volt rá. Ez a testorientált gyakorlat hozzájárult ahhoz, hogy sikeresen megküzdjön az akkori munkahelyi krízisével.

​

 

 

Külső szomatikus erőforrások

 

Nemcsak belső, hanem külső szomatikus erőforrásokat is találhatunk: egy meleg fürdő, kellemes illatok, jóleső zene, a természet, kedvenc ételek, masszázs vagy puha anyagok. Stratégiát alkothatunk arra, hogy hogyan támogassuk a jól-létünket a szenzoros ingerek, mint szomatikus erőforrás növelésével vagy csökkentésével. Esetleg füldugót viselni zajos helyeken? Vagy elsötétített szobában heverni a kanapén? Vagy hangosabb, gyorsabb ritmusú zene hallgatására van szükségünk?

 

Például annak, aki szorongásra hajlamos, gyakran aggódik, és ezért nehezen tud elaludni, hatékony szomatikus erőforrás lehet, ha este, lefekvés előtt gyertyafénnyel világít, nyugtató csellókoncertet hallgat halkan, bebújik egy pihe puha takaróba, és élvezi annak tapintását. Ezek az ellazító érzékszervi ingerek csillapítják az idegrendszer túlműködését, és segítenek elaludni. Egy kliensemnek, aki nehezen tudott elaludni a válásával járó stressz miatt, konkrétan ez a stratégia segített. 

 

Azoknak, akik gyengének érzik magukat ahhoz, hogy megküzdjenek a kihívásaikkal segíthet, ha súlyzóedzéseket végeznek, vagy egyszerűen egy labdát nyomnak a falhoz. Ekkor megélhetik az erőt a karjaikban, amire szükségünk van ahhoz, hogy határt védjenek, érvényesítsék és kifejezzék magukat, és úgy általában, cselekedjenek. Egy kliensem, aki azon dolgozott, hogy érvényesíteni tudja magát az emberi kapcsolataiban, azt a szomatikus stratégiát dolgozta ki arra az esetre, ha a külső körülmények miatt nincs lehetősége a súlyok emelgetésére, hogy egyszerűen csak összenyomja a két tenyerét. Ez a belső szomatikus erőforrás segített neki aktiválni az erőt, hogy megemelje a karjait és magabiztosan határt jelöljön.

 

Számos más aktivitás szolgálhat külső szomatikus erőforrásként: futás, guggolás, biciklizés, tánc, röplabda, görkorizás, séta, kutyasimogatás, kertészkedés vagy játék a gyerekekkel – csak hogy néhányat említsek.

 

 

 

A gyakorlás fontossága

 

Az első lépés tehát, hogy beazonosítsuk azokat a szomatikus erőforrásainkat, amelyeket már működtetünk. Megfigyelhetjük és tudatosíthatjuk a természetes erőforrásainkat, ha figyelmünket a spontán megerősítő mozdulatainkra vagy aktivitásainkra fókuszáljuk. Ahhoz, hogy ezt megtehessük, jelen kell lennünk. Ha sikerül beazonosítani egy szomatikus erőforrást, a következő lépés, hogy fokozzuk és megvizsgáljuk az élmény építőelemeit. Így pontosabban meghatározhatjuk, mi az, ami jól hat az állapotunkra, és ennek mentén továbbfejleszthetjük a gyakorlatunkat. Ezt követően jön az ismétlés. Újra és újra meg kell ismételnünk a szomatikus erőforrást aktiváló testorientált gyakorlatot, hogy új szomatikus szokásként beépüljön a napjainkba, majd a működésünkbe. Minél többször alkalmazunk tudatosan egy erőforrást, az annál jobban erősít minket, és válik végül automatikussá. Az intenzív aktiváló gyakorlatom során az a cél, hogy a már használt szomatikus erőforrások beazonosításával és újak aktiválásával a kliensek olyan szomatikuserőforrás-készletet és -stratégiát építhessenek, amellyel hatékonyan megküzdhetnek a kihívásaikkal, és tudatosan erősíthetik a jól-létüket.

 

 

 

Irodalomjegyzék:

 

Lohrasbe, R., & Ogden, P. (2017. december 15). Somatic Resources: Sensorimotor Psychotherapy Approach to Stabilising Arousal in Child and Family Treatment. Australian & New Zealand Journal of Family Therapy Special Issue:Relational Trauma and Family Therapy, old.: 573-581. Forrás: https://onlinelibrary.wiley.com/doi/10.1002/anzf.1270

​