top of page

Polivagális szemlélet: a cél a biztonság, a bizalom és az összekapcsoltság állapotának megteremtése.

A polivagális elmélet (polyvagal theory) alapfelvetése az, hogy emberként elsődleges szükségletünk a biztonság, és a biológiánk mindent megtesz annak érdekében, hogy megvédjen minket a veszélytől. A szervezetünk gyors reagálású védelmi rendszerét az autonóm idegrendszerünk (ANS) irányítja. Az ANS két ágat működtet: a szimpatikust és a paraszimpatikust. A szimpatikus ág fenyegető helyzetben aktiválódik, és az önvédelmünk érdekében mozgósít minket, hogy küzdelemmel vagy meneküléssel reagáljunk a veszélyre. A paraszimpatikus ág egységes rendszere pedig azért felel, hogy csillapítsa a szimpatikus reakcióinkat, és megteremtse a belső nyugalmunkat.


A paraszimpatikus rendszer működése a vagus idegtől függ, ami a koponya tövénél kezdődik, és a testünkben a has felé kanyarog. Két ágra válik szét, melyek különböző neurofiziológiai állapotokért felelnek. Az egyik ág a ventral vagal, ami a biztonság jelzésére reagál, megteremti az egyensúly és a társas kapcsolódás állapotát. Ezzel szemben a másik ág, a dorsal vagal az életveszély jelzéseire reagál, aminek hatására lekapcsolunk, elzsibbadunk és elszakadunk másoktól.


A biztonság és veszély jelzései tudattalanul futnak végig a testünkben. Az autonóm idegrendszerünk három eleme – a ventrális, a szimpatikus és a dorzális – tudatalatti „ megfigyelőrendszerként” működik, és a háttérben folyamatosan a biztonságra és a veszélyre utaló finom jeleket olvassa a környezetünkben. Az idegrendszerünk az elsődleges tájékozódási rendszerünk, ami előbb érzékeli a biztonság és a veszély jeleit, és vált ki reakciókat, minthogy az agyunk felfogná azokat. Az autonóm idegrendszer ezen működését neurocepciónak hívjuk (a kifejezés Stephen Porgestól ered). Hogyan is működik? Például, ha belépsz egy emberekkel zsúfolt terembe, ahol mindenki nevetgél, és senki sem néz rád, az autonóm idegrendszered könnyen kódolhatja úgy a helyzetet, hogy elutasítanak. Egy mikropillanat alatt működésbe lép a szimpatikus ág, és azt a reakciót váltja ki belőled, hogy megfordulj és sebesen távozz az eseményről, vagy egyenesen menj a büfébe és igyál valami alkoholt - így elkerülheted az elutasítás veszélyét. Ám a következő pillanatban valaki kilép a tömegből, és feléd veszi az irányt, majd mosollyal az arcán a kezét nyújtja feléd, hogy bemutatkozzon. Ekkor a légzésed lelassul, a pulzusod csökken, a tested izomzata ellazul, és biztonságban érzed magad. Egy mosolygós arc, kedves hang és nyitott gesztus elég volt ahhoz, hogy állapotot válts. Az autonóm idegrendszer a szimpatikus állapotból átvezetett a ventrális állapotba, ezzel megteremtette a biztonságos kapcsolódás lehetőségét a másikkal (és másokkal) a jelen pillanatban. A szociális kötelékteremtő rendszer ekkor aktív. Nyugodt vagy, és készen állsz a kapcsolódásra, esetleg új interakciók kezdeményezésére.




Polivagális szemléletű tanácsadás


Mi lenne, ha a fiziológiai állapotod segítene számodra abban, hogy megtanulj biztonságban kapcsolódni?


Polivagális szempontból a segítői munka elsődleges célja, hogy segítsen a kliensnek megtalálni a módját annak, hogy kimozduljon a szabályozatlan állapotból – akár az elzsibbadt dorzális állapotból, akár a túlérzékeny „szimpatikus” állapotból –, és visszatérjen a ventrális állapotba, ami a biztonság és az összekapcsoltság biológiai forráshelye. A nehéz élethelyzeteinket csakis ebből a hasi vagális állapotból vagyunk képesek megváltoztatni, ezért döntő fontosságú, hogy mind a tanácsadás során, mind pedig úgy általában az életben képesek legyünk beazonosítani az idegrendszerünk állapotát. Ez igaz a segítőre és a kliensre egyaránt. Ehhez meg kell tanulnunk beazonosítani az autonóm állapotunkat a polivagális térképen.


„ A test átalakul, amikor biztonságban érzi magát.” – Stephen Porges

Igen, mind a segítőnek (terapeuta, mentálhigiénés szakember, coach), mind a kliensnek tudatában kell lennie a saját az autonóm állapotának. A belső egyensúly csak akkor állhat vissza, ha a segítő és a kliens idegrendszere bizalmi kapcsolatot hoz létre, együtt. A kliensek tudat alatt folyamatosan finom jelzéseket kapnak a segítőtől a hangtónusán, a tekintetén, a testtartásán és az arckifejezésén keresztül. Elég egy bizonyos mozdulat vagy homlokráncolás, hogy a kliensben szimpatikus vagy dorzális reakciók aktiválódjanak. Tehát, polivagális szemszögből a biztonságos segítő-kliens kapcsolatok épüléséhez nélkülözhetetlen, hogy a segítő valamilyen testtudatos módszertanban képezze magát, sajátélményű munkában megismerje a saját autonóm működését, és megtanulja szabályozni azt a segítő beszélgetések bármelyik pillanatában. Jómagam a bioszisztemikus tréneri képzésem során sajátítottam el ezt a típusú segítői jelenlétet.


Arról, hogy a bioszisztemikus képzés sajátélményű munkái során hogyan integráltam a polivagális elméletet a segítői szemléletembe, itt olvashatsz bővebben>>



Ismerd meg az autonóm működésed!


 


  „ Az autonóm idegrendszerünk működését a korai tapasztalataink formálják és a további tapasztalatok pedig átformálják, így a megszokott válaszminták megszakíthatóak, és új minták hozhatóak létre.” – Deb Dana


Az aktiváló mentálhigiénés gyakorlat munkalapjainak egyikén szerepel egy ábra, amely létraként ábrázolja az autonóm állapotokat. Legfelül a békés ventrális, középen a küzdelmes szimpatikus, alul pedig a tehetetlen dorzális helyezkedik el. Klienseim a létra segítségével megtanulják beazonosítani a kérdéses élethelyzetekben az autonóm állapotukat, és monitorozni azt az új viselkedésminták (válaszreakciók) gyakorlása közben. Ahhoz, hogy valaki megtanuljon a polivagális létra legfelső fokára önerőből feljutni és fennmaradni, testorientált gyakorlatokkal dolgozunk. A polivagális keretek között végzett testorientált munka által a kliens képes lesz gyorsabban és könnyebben kiértékelni a helyzetét, beazonosítani az érzéseit, rálátni az állapota és a történések közötti összefüggésekre, állapotot váltani, és biztonságban kapcsolódni önmagával, a testével, a valóságával, másokkal, a környezetével és a jövőjével.


„ Ha változik az érzés, akkor autonóm változás történt.” – Stephen Porges


A polivagális elmélet nem egy módszertan, így nem helyettesíti egyik segítői modellt sem. Egy szűrő, amelynek alkalmazásával a segítői munka során mélyebben értelmezhetjük a válaszreakcióinkat (mind a kliensét, mind a magunkét) bizonyos helyzetekben, így megismerhetjük az idegrendszerünk működését, ami behálózza és meghatározza a kapcsolatainkat. Úgy tapasztaltam, ha megtanuljuk pillanatról pillanatra tudatosítani az önmagunk és mások autonóm állapotát, akkor esélyt kapunk rá, hogy a biztonság, a bizalom és az összekapcsoltság állapotát válasszuk, és tegyünk érte, valamint segítsünk másokat is ennek a megteremtésében. Ez a tudatos élet nélkülözhetetlen eleme, valamint lehetőség arra, hogy a kapcsolataink gyógyuljanak.




Irodalomjegyzék


Dana, D. (2018). The polyvagal theory in therapy: Engaging the rhythm of regulation. New York: Norton.



Ha szeretnéd jobban megismerni a polivagális elméletet, akkor már magyarul is olvashatod Stephen Porges könyvét:



1 view0 comments

Comments


bottom of page